esőember


horizontal break

Füstös egy alak volt, folyton csak zsémbelődött, mikor nagy ritkán felnézett a pipájából. Olyan volt a tekintete, mint akinek rég szabadságra ment a lelke. Nem is igen mertek hozzászólni a falubéliek.

Az embernek az volt az érzése, hogy egész álló nap csak a verandán ücsörög szúrágta karosszékében, kezében elmaradhatatlan pipájával.

Az a hír járta, hogy azért ült ott egyfolytában, mert az esőt várta. S valahányszor az eső végre megérkezett, mindig megváltozott benne valami.

Olyankor félretette a pipáját, papírt és ceruzát ragadott, s rajzolni kezdett. De soha, senki nem merte megkérdezni, hogy mit alkot, ő pedig egyszer sem mutatta meg senkinek.

Pár éve, egy nyár elei napon, ahogy ott üldögélt a megszokott helyén, lassan fölé kúszott a szürkeség, s az esőcseppek kopogtatni kezdtek a csizmája orrán. Ám ő ezúttal meg sem rezzent, csak meredten bámulta tovább a távolt.

Vagy másfél napba is beletelt, mire valaki szólt végre a körzeti megbízottnak, hogy nézzen már rá, mert ennyi ideje még sosem ült ott mozdulatlanul, főleg nem eső idején.

– Hé, Joe! – kiáltott rá a seriff, de Joe nem válaszolt, csak ült tovább mozdulatlanul.
– Hallasz engem, Joe? – próbálkozott újra.

Lassan közelebb lépett, s óvatosan megrázta az öreg vállát. Joe feje ebben a pillanatban hátrabicsaklott, pipája kicsusszant a szájából, s bal karja leszánkázott karosszéke oldalán.

A seriff ekkor vette észre a papírlapot Joe ölében. Mintha készült volna rá, hogy majd előveszi, s folytatja az évekkel ezelőtt megkezdett rajzot, de a ceruza még a zsebében lapult.

A seriff vigyázva felemelte a lapot Joe öléből, hogy jobban szemügyre vegye. A rajz itt-ott kissé elkenődött, pedig az eső csak Joe korláton nyugvó csizmájának orráig ért a fedett veranda alá.

A seriff ránézett a képre, s jobb tenyerével a szájához kapott, mint aki a sírást akarja visszatartani, pedig ő sem volt különösebben érzelgős ember.

Egy régi történet jutott az eszébe, melyet az édesanyjától hallott, egy ifjúkori beteljesületlen szerelemről. Egy jóképű, életvidám fickó rúgta a port akkortájt neki, s bár vonzalmuk kölcsönös volt, őt már eljegyezte az akkori seriff.

Egyetlen csodaszép pillanat maradt kettejüknek, épp egy ilyen nyár eleji délutánon. A tóparton sétáltak, amikor eleredt az eső, s ők egy fűzfa oltalma alá menekültek.

Ahogy elvonult a zápor, s újra beragyogott mindent a nap, ők gyengéden meghúztak egy fűzfaágat, s a még mindig nedves ágakról aláhulló cseppek függönyén át szemeik megüzenték a lehetetlent.

A seriff szeme könnybe lábadt, mert a kezében tartott képről az édesanyja nézett vissza rá, fűzfaágak erdejében.

horizontal break


a szerzőről


Papp Zoltán

Papp Zoltán

Szeretem a szövegírást. Szeretem, ahogy megszáll az ihlet, felkap a forgószél, s szinte szavanként törlök vissza, mert a gondolatok örvényében jobbnál jobb kifejezésekkel ajándékoz meg a Fennebbvaló, míg kellően szerethető nem lesz az alkotás. Hálás vagyok, hogy anyanyelvemnek tudhatom a magyart, ezt a hihetetlenül gazdag csodát. Nem tudom, hogy mindennek van-e bármilyen köze ahhoz, hogy nagypapám és nagymamám is hivatásos újságíróként tájékoztatta a nagyérdeműt a világról, s hogy mindketten megajándékozták egy-egy könyvvel is az utókort. De, én nem vagyok profi, csak élvezem, ha adhatok, ha egyike lehetek azoknak, akik közvetíthetik a csodákat. Köszönöm, ha szeretitek!


Warning: file_put_contents(): Only 0 of 39029 bytes written, possibly out of free disk space in /home/gondkhu1/public_html/wp-content/advanced-cache.php on line 957

Fatal error: Uncaught exception 'Exception' with message 'Quick Cache: failed to write cache file for: `/esoember/`; possible permissions issue (or race condition), please check your cache directory: `/home/gondkhu1/public_html/wp-content/cache/quick-cache/cache`.' in /home/gondkhu1/public_html/wp-content/advanced-cache.php:965 Stack trace: #0 [internal function]: quick_cache\advanced_cache->output_buffer_callback_handler('<!DOCTYPE html>...', 9) #1 /home/gondkhu1/public_html/wp-includes/functions.php(3722): ob_end_flush() #2 [internal function]: wp_ob_end_flush_all('') #3 /home/gondkhu1/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php(298): call_user_func_array('wp_ob_end_flush...', Array) #4 /home/gondkhu1/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php(323): WP_Hook->apply_filters('', Array) #5 /home/gondkhu1/public_html/wp-includes/plugin.php(453): WP_Hook->do_action(Array) #6 /home/gondkhu1/public_html/wp-includes/load.php(677): do_action('shutdown') #7 [internal function]: shutdown_action_hook() #8 {main} thrown in /home/gondkhu1/public_html/wp-content/advanced-cache.php on line 965